Valami okból keresgéltem Ottlik után, azt hiszem talán a Serpolette érdekelt. Találtam is egy releváns cikket az ÉS-ben.

A dolog háttere, hogy a Budában Medve nagyon keresi a kötetet, de nem találja. Az anyját gyanúsítja azzal, hogy talán kidobta. Ez először szinte mint jelentéktelenség merül fel, aztán vissza-visszatérő elem, hogy hol veszhetett el a kötet, ki írta, és miről is szólt. Réz Pál visszaemlékezéséből kiderül, hogy Ottlik valóban nem tudta, ki írta a regényt, és erről ők beszéltek Ottlikkal. A történetet a Holmi 5. évf 12. számában írja meg (1993), A serpolette rejtélye címmel. Ezt érdemes elolvasni, itt most nem is lövöm le.

A nyúlüreg másfele is elágazott, Réz Pálnak van egy hosszabb életút memóárja a youtubeon. Ezt is érdemes hallgatni. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Amiről konkrétan írni szerettem volna, az pedig a 3. részletben található, úgynevezett “legendás” Kormos-gyűjtés (kb. 10:25-től). Először azt hittem, hogy ez egy könyv, vagy kézirat, de semmi ilyesmit nem találtam a neten, elég sokféleképp kerestem. Amit találtam, és részint átfedésben vannak szerzői a Kormos-gyűjtéssel, az a Megfúvom fűzva-lantomat c. kötet, “Szórakoztatóan rossz versek antológiája” alcímmel. A szerzők, akikről szó van, dilettáns vagy féldilettáns költők, pártköltők munkái, kb. az 1950-es évekből.

Maga a Kormos-gyűjtés valószínűleg nem egy könyv, vagy kézirat, mint először gondoltam, hanem Kormos István néhány idézetből álló gyűjteménye ezeknek a verseknek a legjobb soraiból. A Réz memoárban sem idéznek belőle, hanem tulajdonképpen felolvassák az egészet (vagy annak egy változatát).

Nyáry Krisztián facebook posztjában találtam még rá (akinek van kedve tovább nyomozni, keresgéljen a kommentek között), ez részben átfedésben áll azzal, mint ami a Réz-memoárban elhangzik.

Összefésültem hát a kettőt, íme tehát a legendás Kormos-gyűjtés a saját szerkesztésemben:

A két kebled, mint két gabona-asztag
a természettől bőven kifogtad
(Csesztvei-Dobos Gyula)

A denevér csupa bőr,
nincsen rajta semmi szőr
(Csesztvei-Dobos Gyula)

Rákosinak ajánlom
Vesszen a király
keresztények előre
repül a sirály
(Csesztvei-Dobos Gyula)

Tömöríts! Ez a feladatod költő.
Ezt nálunk nagyon kevesen teszik,
jól látszik a magyar irodalomban,
sehol még ennyi verseskötet,
a könyveim közt egy egész halom van.
Elönt a rettenetes áradás,
költő költőnek sarkára tapos,
Kopré, Pilinszky, Nemes Nagy, Darázs,
Rába, Vas István, Weöres, Lakatos.
Egyik rosszabb, kevéssé rossz a másik,
de megmaradni egy sem érdemes,
egyi citrom a fogam belevásik,
a másik arisztokrata, „Nemes”.

Irodalmi életünk, mint a fertő,
pletykával, rágalommal van tele
és hogy teljesen tisztára pucoljuk,
itt volna már a legfőb ideje
Hát gyertek!
Acél, Tóth Gyula gyere
F. Nagy, Somlyó, a kis Juhász, Zelk Zoli
gyertek, teremtsünk olyan irodalmat,
bolsevik legyen tőle a proli!
(Kuczka Péter)

Megy Rákosi a tanácsba
Körülötte fia, lánya
Szava mint az ezüstharang
Feje fölött békegalamb
Jobbján munkás, balján paraszt
Lába között zörg a haraszt
(Fazekas Anna - A fecskék)

Farkuk kemény, csőrük edzett
Valamennyi tőrülmetszett
(Fazekas Anna)

Kis úttörők karjukat lengetik,
hogy ez legyen tinéktek
(Kopré József)

Kattog a gép, ömlik az ólom
masszában szikkad az értelem.
Támadj fel a százéves múltból
elvetélt magyar történelem.
(Kopré József)

Truman úr ablaka reggelig világos,
gyilkos Truman úrnak gyilkos gondja számos,
Sztálingrád árnyéka hajlik ablakába,
számos nép haragos szava zúg szavába;
hiába mosakszik, arca, keze véres,
tenger azt lemosni nem lesz elégséges.
(Csohány Gabriella)

Nézem a nép masirozó seregét
Számba veszem a legények elejét
(Csohány Gabriella)

Én istenem nagy az én bajom
egy asszonyét s két gyermekét fogom
(Reményi Béla)

Tizenöt éve ismerem
a nőt, aki házmesterem.
(Reményi Béla)

Vígan bűzlik a kanális,
hogyha engem jönni lát.
(Reményi Béla)

Szomjazó, égő,
nyalt falú kazán,
lökd számba melled,
miként az anyám.
(Tóth Gyula)

A versírás nem nehéz,
nem kell ahhoz semmi ész
(Erdélyi József)

A barázdában guggolunk,
S egünk a párt kitárta
(Köves Endre)

A gatyából nem lesz balta
akármilyen szüz lány varrta
(Szüdi György)

Nem érdekelnek már engemet a lányok,
Inkább nézem a Pióker Ignácot.
(Kónya Lajos)

A kert felett suhogva száll az ártány.
(Aczél Tamás)

Atyám fia tank, gyere ide, kedves,
és mondd a fülembe: bomba, boma, bomb.
(Bóka László)

Az elvtársak elébe álltam,
S mondtam, mi megterhelt: a múlt,
Az elvtársak gondos szeméből
Szívemig roppant kéz tolult.
(Szabolcsi Gábor)

A tudatos, kemény fegyelmet,
Az önvizsgálat fegyverét,
A jövő széles terveit,
Mikben megszépül majd a nép,
A párt adta, szavára mozdult
Ujjá a vén társadalom:
Ezért, Rákosi életéért,
Sztálinért mondom: Vállalom!
(Marjai Márton)

Szaladj lányom violám,
Merítsd meg a fiolám.
(Hidas Antal)

Kés kell a kézbe, hosszu tőr
Messzire hordó fegyver
Hogy leülhessen asztalhoz
Levest merni az ember
(Szüdi György)

Lábaimon mázsás retek,
napról napra hülyébb leszek
(Szüdi György)

egyforma hímzés minden szalagon:
ösztönző, termő szépirodalom
(Tiszaváry Ervin)

Léggömböket ereszt a nép,
eresztek egyet én is
(Köves Endre)

A sorokra, költőkre rákeresve további kincsekre lehet lelni.