Azért néhány golyó szétgurult – hogyan maradj mégis fókuszban

A Marble Machine lenyűgöző szerkezet, és egyszerre nagyon hervasztó is. Nehéz irígység nélkül szemlélni: itt van valaki, aki talán sokkal kúlabb dolgot hozott létre, mint amit én valaha fogok? Kösz.

Igazán értékelni talán az tudja, aki dolgozott valaha olyasmin, amihez nem volt recept, csak a fejében létezett. Ilyenkor korántsem “kész” a dolog fejben – amennyire én ezt értem és megtapasztaltam – inkább egy koncepció, vezérfonal adott. Aztán a munka része az is, hogy felgöngyölítsük, felfedezzük minden egyes ponton, hogy melyik elagázáson haladjunk rovább. Visszakanyarodva az eredeti gondolathoz, ez a gép az intuíció és a fókusz diadala.

Persze izgalmas, mikor megszólal ez a gép, de milyen hosszú út vezet odáig? Hogyan lehet végig kitartani, hinni benne? Ez is irigylésre méltó: hogyan képes valaki ennyire rajta maradni egy projekten? El tudjuk képzelni hány és hány buktatót és újratervezést rejtett? Nos nem, talán el sem tudjuk képzelni. De azt sem gondolnánk, hogy az alábbi videó végén így nyilatkozik:

“I think if I look back on 2019, I’m afraid what I’m going to see because I was in a procrastionaion mess”

Ezek után azt hiszem meg akarjuk nézni.

There is one skill to rule them all and that is focus

Thank you for coming to my Ted talk – de valójában ez tényleg ilyen egyszerű, és el is hangzik a videóban: egyszerű, de nehéz megvalósítani. Nem véletlenül hozom a Ted-es párhuzamot, ott is sokszor ugyanerről van szó. Egy 10 perces talktól nem változik meg az életünk, onnantól jön még a munka.

A munka során a konkrét feladatokon kívül ez volt még egy olyan dolog, amit Martin megtanult: hogyan érjünk el célokat és hogyan érjük el a fókuszt. Hosszú időn át rendkívül elégedetlen volt a projekt előrehaladásával és a saját teljesítményével, és folyamatosan agyalt rajta, hogyan tudná a hatékonyságát növelni. Két egyszerű kérdésben tisztázódott le benne: hogyan határozzunk meg célokat és hogyan fejlesszük a fókuszáltságunkat.

Első lépés: hogyan érjünk el célokat?

Mint egy rossz motivátor könyvben. Létezik egy úgynevezett “goal setting theory” :

  1. sokat segít, ha egyátalán állítunk fel célokat
  2. a célok jellege meghatározó a siker velószínűségére nézve

Vagyis, mielőtt egyáltalán nekiállunk elérni a céljainkat, érdemes őket kritikusan megvizsgálni: jó célok ezek?

Első tanács: tanuljunk meg jó, egyre jobb célokat kitűzni. Na de hogyan? Martin szerint a legfontosabb nézőpont: gondolkozzunk el rajta, hogy a céljiaink internalizált (belső) vagy externalizált (külső) célok. Például egy teniszező gondolhat úgy egy meccsre: “az a célom, hogy megnyerjem”, illetve úgy is, hogy “a legtöbbet fogom kihozni a képességeimből ezen a meccsen”. Az előbbi egy külső cél, amely külső tényezőkön múlik, ilyen módon törékeny. Utóbbi belső cél, csak olyan dolgokon múlik, amelyek felett uralkodhatunk. Ebben áll a dolog nyitja: olyan célt határoztunk meg, amiért tehetünk is. (A teniszezős példa William B. Irvine: A Guide to the Good Life c. könyvéből származik.)

A másik: legyünk óvatosak a célok “méretével” kapcsolatban, vagyis hogy mennyire rövid vagy hosszú távon kivitelezhetők. Példa: “az a célom, hogy világkörüli turnéra induljak a Marble Machine X-el” – ha ez a célom minden nap, elbukom minden nap. Nem számít, milyen keményen dolgozom. A céljainkat egyszerűbb lépésekre kell bontani, de az extrém módon egyszerűekig. Azonban a legegyszerűbb feladatokkal sem biztos hogy végzünk, és ez további frusztrációhoz vezet. Így jutunk oda, hogy “a célom, hogy fókuszált maradjak egész nap”. Nevet. “Öt perce hallgatsz, és ezzel tudtam előállni?”

It’s like a war with your brain – az a fránya dopamin

Ez pedig elvezet a második lépéshez: hogyan tanuljunk meg fókuszálni? Egy ilyen hosszú projekt, mint a Marble Machine X nem túl hálás, nem jutalmaz túl hamar. Különösen nehezek az ismétlődő munkák: megcsinálni a hetedik hajlított csövet a hatodik után – és lesz összesen 38.

Hirtelen azon kapta magát, hogy regisztrált a chess.com-ra és 5 perces blitzeket kezdett játszani. Mert az sokkal izgalmasabb. Ismerős? Izgalmasabb, vagyis dopamin termelődéssel jár. Csökkentsük hát a dopamin termelést! Martin számára ez volt a kulcs abban, hogy megtanuljon fókuszálni és unalmas, hosszadalmas, de hasznos dolgokat csinálni. De a dolgok elég rosszra tudnak fordulni.

Elmondása szerint önmagában a puszta gondolat, hogy meg kellene néznie, írt-e valaki Whatsappon már “jutalmazó” érzést jelentett. Ahogy a blitz game-k a chess.com-on (amelytől hirtelen új célja támadt: tanulmányozni a gyalogszerkezeteket). Természetesen ez újabb frusztráció forrása: nem haladt a projekttel. Szóval ilyen, amikor a viselkedésünket hagyjuk a dopamin által kontrollálni. Hogyan lehetne ezen változtatni?

Irány a detox!

Ez mindenkinél máshogy néz ki. Először azonosítsuk azokat a dopamin-vezérelt tevékenységeket, viselkedést, amelyek megakadályoznak a hosszú távú céljainkban.

Számára ilyen a munka közbeni zenehallgatás volt, ezt fokozatosan elhagyva gyakorlatilag megtanult alacsonyabb dopaminszint mellett is fókuszáltan dolgozni. Így jóval könnyebb volt ellenállni, hogy újabb löketért induljon a Whatsappra vagy a chess.com-ra. Dominóhatásként jellemzi: ha egyszer már sikerült visszanyesni a dopamin-vezérelt cselekvést, egyre több fronton fog sikerülni. Ha sikerült fókuszban maradni, a nap végén úgy érezzük mintha máris a hosszú távú céljainkat sikerült volna teljesíteni.

Végszó

Martin számára ez volt a kulcs: nem az eredmény minőségével, hanem sokkal inkább figyelem és a fókusz minőségével törődve radikálisan változott a mindennapi élete. Szerinte a minket körülvevő unaloműzők szépen lassan aláaknázzák a kreativitásunkat. Ő is ennek az áldozata volt korábban, ahogy mindenki más is.

Brad Mehldau-vel a barátkozást

például ezzel a videóval lehet kezdeni:


Tracklist:

  • Bittersweet Symphony (Richard Ashcroff, Mick Jagger, Keith Richard)
  • Smells like Teen Spirit (Kurt Cobain, Dave Ghrohl, Kris Novoselic)
  • Teardrop (Robert Del Naja, Grantley Marshall, Andrew Vowles)
  • Dream Brother (Jeff Buckley)
  • Dis Here (Bobby Timmons)
  • Things Behind the Sun (Nick Drake)

Furulyával jazz

A múlt heti Starsky és Hát Jazz Klub vendége Mits Márton volt. A műsorban szó esett egy bizonyos videóról, amelyen Mits furulyával improvizál Sonny Rollins – St. Thomas c. számára (Kovács Gergő basszusgitározik):


A Mits Jazz Band-del való ismerkedést talán a Ferrata-val érdemes kezdeni (ezen a felvételen Alapi Istvánnal, az Eddából – róla egy másik posztban lesz szó):


LEGO Architecture Studio

Mindig is építész szerettél volna lenni? Vagy legalább néha? Lenne rá százötven dollárod?

A LEGO Architecture Studio egy neves építészek közreműködésével összeállított csomag. 1210 elemet és egy 272 oldalas kézikönyvet tartalmaz, amely tippekkel, feladatokkal, inspiráló ötletekkel segít megvalósítani önmagunkat.

(Kép: theawesomer.com)

Minden adott építészeti hajlamaink kiéléséhez! Egyébiránt tud valaki a LEGO-nál jobb 3D tervezőeszközt?

Disclaimer: nem fizetett hirdetés, egyszerűen tetszik a cucc, rajongó vagyok! 🙂