Azért néhány golyó szétgurult – hogyan maradj mégis fókuszban

A Marble Machine lenyűgöző szerkezet, és egyszerre nagyon hervasztó is. Nehéz irígység nélkül szemlélni: itt van valaki, aki talán sokkal kúlabb dolgot hozott létre, mint amit én valaha fogok? Kösz.

Igazán értékelni talán az tudja, aki dolgozott valaha olyasmin, amihez nem volt recept, csak a fejében létezett. Ilyenkor korántsem “kész” a dolog fejben – amennyire én ezt értem és megtapasztaltam – inkább egy koncepció, vezérfonal adott. Aztán a munka része az is, hogy felgöngyölítsük, felfedezzük minden egyes ponton, hogy melyik elagázáson haladjunk rovább. Visszakanyarodva az eredeti gondolathoz, ez a gép az intuíció és a fókusz diadala.

Persze izgalmas, mikor megszólal ez a gép, de milyen hosszú út vezet odáig? Hogyan lehet végig kitartani, hinni benne? Ez is irigylésre méltó: hogyan képes valaki ennyire rajta maradni egy projekten? El tudjuk képzelni hány és hány buktatót és újratervezést rejtett? Nos nem, talán el sem tudjuk képzelni. De azt sem gondolnánk, hogy az alábbi videó végén így nyilatkozik:

“I think if I look back on 2019, I’m afraid what I’m going to see because I was in a procrastionaion mess”

Ezek után azt hiszem meg akarjuk nézni.

There is one skill to rule them all and that is focus

Thank you for coming to my Ted talk – de valójában ez tényleg ilyen egyszerű, és el is hangzik a videóban: egyszerű, de nehéz megvalósítani. Nem véletlenül hozom a Ted-es párhuzamot, ott is sokszor ugyanerről van szó. Egy 10 perces talktól nem változik meg az életünk, onnantól jön még a munka.

A munka során a konkrét feladatokon kívül ez volt még egy olyan dolog, amit Martin megtanult: hogyan érjünk el célokat és hogyan érjük el a fókuszt. Hosszú időn át rendkívül elégedetlen volt a projekt előrehaladásával és a saját teljesítményével, és folyamatosan agyalt rajta, hogyan tudná a hatékonyságát növelni. Két egyszerű kérdésben tisztázódott le benne: hogyan határozzunk meg célokat és hogyan fejlesszük a fókuszáltságunkat.

Első lépés: hogyan érjünk el célokat?

Mint egy rossz motivátor könyvben. Létezik egy úgynevezett “goal setting theory” :

  1. sokat segít, ha egyátalán állítunk fel célokat
  2. a célok jellege meghatározó a siker velószínűségére nézve

Vagyis, mielőtt egyáltalán nekiállunk elérni a céljainkat, érdemes őket kritikusan megvizsgálni: jó célok ezek?

Első tanács: tanuljunk meg jó, egyre jobb célokat kitűzni. Na de hogyan? Martin szerint a legfontosabb nézőpont: gondolkozzunk el rajta, hogy a céljiaink internalizált (belső) vagy externalizált (külső) célok. Például egy teniszező gondolhat úgy egy meccsre: “az a célom, hogy megnyerjem”, illetve úgy is, hogy “a legtöbbet fogom kihozni a képességeimből ezen a meccsen”. Az előbbi egy külső cél, amely külső tényezőkön múlik, ilyen módon törékeny. Utóbbi belső cél, csak olyan dolgokon múlik, amelyek felett uralkodhatunk. Ebben áll a dolog nyitja: olyan célt határoztunk meg, amiért tehetünk is. (A teniszezős példa William B. Irvine: A Guide to the Good Life c. könyvéből származik.)

A másik: legyünk óvatosak a célok “méretével” kapcsolatban, vagyis hogy mennyire rövid vagy hosszú távon kivitelezhetők. Példa: “az a célom, hogy világkörüli turnéra induljak a Marble Machine X-el” – ha ez a célom minden nap, elbukom minden nap. Nem számít, milyen keményen dolgozom. A céljainkat egyszerűbb lépésekre kell bontani, de az extrém módon egyszerűekig. Azonban a legegyszerűbb feladatokkal sem biztos hogy végzünk, és ez további frusztrációhoz vezet. Így jutunk oda, hogy “a célom, hogy fókuszált maradjak egész nap”. Nevet. “Öt perce hallgatsz, és ezzel tudtam előállni?”

It’s like a war with your brain – az a fránya dopamin

Ez pedig elvezet a második lépéshez: hogyan tanuljunk meg fókuszálni? Egy ilyen hosszú projekt, mint a Marble Machine X nem túl hálás, nem jutalmaz túl hamar. Különösen nehezek az ismétlődő munkák: megcsinálni a hetedik hajlított csövet a hatodik után – és lesz összesen 38.

Hirtelen azon kapta magát, hogy regisztrált a chess.com-ra és 5 perces blitzeket kezdett játszani. Mert az sokkal izgalmasabb. Ismerős? Izgalmasabb, vagyis dopamin termelődéssel jár. Csökkentsük hát a dopamin termelést! Martin számára ez volt a kulcs abban, hogy megtanuljon fókuszálni és unalmas, hosszadalmas, de hasznos dolgokat csinálni. De a dolgok elég rosszra tudnak fordulni.

Elmondása szerint önmagában a puszta gondolat, hogy meg kellene néznie, írt-e valaki Whatsappon már “jutalmazó” érzést jelentett. Ahogy a blitz game-k a chess.com-on (amelytől hirtelen új célja támadt: tanulmányozni a gyalogszerkezeteket). Természetesen ez újabb frusztráció forrása: nem haladt a projekttel. Szóval ilyen, amikor a viselkedésünket hagyjuk a dopamin által kontrollálni. Hogyan lehetne ezen változtatni?

Irány a detox!

Ez mindenkinél máshogy néz ki. Először azonosítsuk azokat a dopamin-vezérelt tevékenységeket, viselkedést, amelyek megakadályoznak a hosszú távú céljainkban.

Számára ilyen a munka közbeni zenehallgatás volt, ezt fokozatosan elhagyva gyakorlatilag megtanult alacsonyabb dopaminszint mellett is fókuszáltan dolgozni. Így jóval könnyebb volt ellenállni, hogy újabb löketért induljon a Whatsappra vagy a chess.com-ra. Dominóhatásként jellemzi: ha egyszer már sikerült visszanyesni a dopamin-vezérelt cselekvést, egyre több fronton fog sikerülni. Ha sikerült fókuszban maradni, a nap végén úgy érezzük mintha máris a hosszú távú céljainkat sikerült volna teljesíteni.

Végszó

Martin számára ez volt a kulcs: nem az eredmény minőségével, hanem sokkal inkább figyelem és a fókusz minőségével törődve radikálisan változott a mindennapi élete. Szerinte a minket körülvevő unaloműzők szépen lassan aláaknázzák a kreativitásunkat. Ő is ennek az áldozata volt korábban, ahogy mindenki más is.

Attiny85 programozás Arduino Nano-val

E remekbe szabott leírás alapján tegyünk össze egy Attiny85 programozásra alkalmas eszközt. Ilyen módon meglehetősen kevés hozzáadott értékkel, de talán érthetőbben közöljük. Jó lesz!

Hozzávalók:

  • Arduino Nano
  • Attiny85
  • 10 uF kondenzátor
  • LED

ISP mód

Tegyük az eszközünket ISP módba. Ehhez szerencsére találunk példát az Arduino IDE-ben: File -> Examples -> ArduinoISP – töltsük fel módosítás nélkül.

Installáljuk az Attiny85 támogatást

File -> Preferences -> Additional Boards Manager URLs alatt adjuk meg a következőt: https://raw.githubusercontent.com/damellis/attiny/ide-1.6.x-boards-manager/package_damellis_attiny_index.json.

(Ha időközben használhatatlanná válna az URL, David A. Mellis Githubján nézzünk körül.)

Tools -> Board -> Boards manager alatt válasszuk ki az “attiny”-t (David A. Mellis félét) és installáljuk.

Ha minden jól megy, a Tools->Board alatt van Attiny szekciónk.

Kössük be az Attiny85-öt

Ehhez tekintsük meg az Attiny85 pinoutot (az Arduino könnyebb, rá van írva):

https://components101.com/microcontroller/attiny85-pinout-datasheet
  • 5V – VCC
  • GND – GND
  • D13 – PB2
  • D12 – PB1
  • D11 – PB0
  • D10 – PB5 (RESET)
  • RST – 10 uF C – GND*

*Itt máris hozzáadott értékről tudunk számot adni: az eredeti leírásban hibásan szerepel, hogy az elektrolitkondenzátor anódját (+) csatlakoztassuk a GND-hez, természetesen forítva kell eljárnunk.

Felkészülés Attiny85 feltöltésre

Az alábbiakat állítsuk be:

  • Tools -> Board: Attiny25/45/85
  • Tools -> Processor: Attiny85
  • Tools -> Clock: Internal 8MHz
  • Tools -> Programmer: Arduino as ISP*

*jegyezzük meg, hogy AVRISP mkii-n szoktuk használni…

Alapból 1MHz-n működik az Attiny85, ezért kell még egy Tools -> Burn Bootloader.

Izgi!

Puding

Elvileg jók vagyunk, nyissuk meg a blink example-t (File -> Examples -> Basics -> Blink). Módosítsuk a pin-t 13-ról 0-ra. (Vagy LED_BUILTIN-ről 0-ra.) Upload.


// the setup function runs once when you press reset or power the board
void setup() {
  // initialize digital pin LED_BUILTIN as an output.
  pinMode(0, OUTPUT);
}

// the loop function runs over and over again forever
void loop() {
  digitalWrite(0, HIGH);   // turn the LED on (HIGH is the voltage level)
  delay(1000);                       // wait for a second
  digitalWrite(0, LOW);    // turn the LED off by making the voltage LOW
  delay(1000);                       // wait for a second
}

Na és ezt most nehezebb tesztelni, kell külön áramforrás, amiről meghajtjuk az Attiny-t. A példában 3V gombelemet használnak – a ledet már-már szokásosnak mondható módon fordított polaritással bekötve. De a szükséges áramot lehozhatjuk az Arduinoról is (az eredeti bekötéseket természetesen megszakítva):

  • PB0 – LED – GND
  • 3.3V – VCC
  • GND – GND

Profit!