Rolf Dobelli: Gondolj bele, hogy ne ess bele!

Avagy “A hétköznapi gondolkodás 52 csapdája”. A szerző szerint:

  • rendre túlbecsüljük a tudásunkat (másokét pedig alul),
  • azt gondoljuk, hogy a többségi (vagy sokak által képviselt) vélemény helyes,
  • sokunk hisz bizonyítottan téves elméletekben.

Az “Utólagos magyarázatok torzítása” című fejezetben például arról van szó, hogy mennyire könnyen hitelt adunk az események utólagos magyarázatainak, melyek azt sugallják, hogy ezek a történések már korábban is jól előrejelezhetőek voltak. A jelenség bemutatásán túl a szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy azok, akik tisztában vannak ezzel a csapdával, ugyanolyan gyakran beleesnek, mint akik nem.

“Vagyis ennek a fejezetnek az elolvasásával ön is csak az idejét pazarolta, kedves olvasó.”

– vonja le a következtetést. Vajon tényleg így kell lennie? Vigasztalásul – vagy talán, hogy legyen kedvünk a többi fejezethez is – két egyszerű tanácsot kapunk:

  • vezessünk naplót, de ne csak a múltról, hanem a jövőre vonatkozó megérzéseinkről is;
  • a történelmet értelmezzük ugyanígy, vagyis ne csak az utólagos magyarázatokat olvassunk el, hanem naplókat, újságcikkeket is az adott korszakból.

Nem vagyok benne biztos, hogy ez túlmutat azon, hogy tisztában legyünk a jelenséggel, mindenesetre teszek egy kísérletet nyilvánosan.

Most 2013. december 1-jén a politikai erőviszonyokat tekintve a jövő évi parlamenti választások kimenetelét illetően a következő “megérzéseim” vannak:

  • a Fidesz-KDNP győz, de nem szerez kétharmados többséget;
  • a mostani, Jobbik nélkül vett ellenzék széttagolt marad, legalábbis nem valósul meg, hogy egy arculattal, választókerületenként egy jelölttel fussanak neki a megmérettetésnek, nem lesz közös miniszterelnök-jelöltjük sem;
  • a választásokig nem csökkentik a kétharmadot igénylő döntések körét;
  • az új (Fidesz-KDNP) kormány a kétharmadot igénylő döntéseihez a Jobbikkal próbál együttműködni, ami időnként sikeres, de néha elbukik az ellenzéki párt vállalhatatlan követelésein.

Meglátjuk 🙂