Érvelési hibák

Mi az oka a parttalan vitáknak? Hogyan lehetséges, hogy a feleknek (látszólag) igaza van, mégsem tudják egymást meggyőzni? Bár ezekre a kérdésekre nem nyújt maradéktalanul választ az érvelési hibák tanulmányozása, de megérthetünk valamit a viták és a vitatkozó emberek természetéből. Elvileg számtalan érvelési hiba létezhet, azonban van néhány klisé. Érdemes tisztában lenni velük, hogy felismerjük, akár mi, akár a vitapartnerünk alkalmazza őket. Ebben a posztban összegyűjtöttem a leghíresebbeket. Az egyes hibáknál található példák néha erőltetettnek, illetve könnyen felismerhetőnek tűnhetnek – ne feledjük, hogy ez éles helyzetben nem mindig van így.

Az alábbiakban nem saját írást közlök, az anyag szinte tisztán idézetekből áll. Nem teszem ki külön az idézőjeleket, hanem megjelölöm a forrásokat az egyes bekezdések végén.

Az érvelési hiba egy logikus érvben lévő olyan hiba, amely az előfeltevések (premisszák) igazságától függetlenül hiba. Tehát olyan hibákról van szó, melyek az érvelés szerkezetében vannak, és nem a kiindulási előfeltevésekben. Ha az érvelésben ilyen hiba van, akkor érvénytelennek mondják.
Ha egy érvelés ilyen hibát tartalmaz, ebből még nem következik az, hogy a premisszák hamisak, és az sem, hogy a konklúzió hamis. Ugyanakkor az érvelés mégis érvénytelen, mivel a konklúzió nem következik a premisszákból oly módon, ahogy azt az érvelés állítja. (forrás)

Tipikus érvelési hibák:

argumentum ad logicam (“logikára hivatkozás”): a vitázó egy hibás érvből arra következtet, hogy akkor annak a következménye is feltétlenül hamis. Példa: A spenótról azért gondolták, hogy nagyon egészséges, mert a vastartalmát egy elírás folytán tízszer akkorának hitték, mint valójában. Következésképpen a spenót nem egészséges. (forrás)

argumentum ad hominem (“személy elleni érvelés”, személyeskedés): a vitapartner személyét, tulajdonságait, vagy személyes érdekeit veszi célba, esetleg cselekedeteit, szavait használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít. Példa: János téved, mikor azt állítja, hogy Isten nem létezik, mert ő egy elítélt bűnöző. (forrás)

argumentum ad ignorantiam (“nemtudás mint érv”): egy állítás igaz, mert hamissága nem bizonyított, vagy hamis, mert igazsága nem bizonyított. Példa: Nem tudom elképzelni, hogy egy több ezer tonnás fémdarab repülni tudna a levegőben. Így a repülőgépek sohasem fognak működni. (forrás)

argumentum ad nauseam (nausea latin szó jelentése: “tengeri betegség”, “okádhatnék”): az állítás igaz voltáról úgy próbál meggyőzni, hogy gyakran elismétli ugyanazt, sokaknak. (forrás)

argumentum ad verecundiam (“az illő, elvárható tiszteletre alapozó érvelés”): nem a vita tárgyára épít, hanem egy hivatkozott személy vagy forrás tekintélyére, tudására vagy pozíciójára apellál. Például: A nagybátyám szerint, aki elismert belgyógyász, a kutyádat nem neveled rendesen. (forrás)

ignoratio elenchi (lényegtelen konklúzió): olyan érvet fogalmaz meg, amely bár önmagában érvényes lehet, de valójában nem azt az állítást támasztja alá, amelyet a beszélő eredetileg bizonyítani kívánt. Példa: Az Egyesült Államok belvárosaiban gyakori az erőszak. Tehát szükséges a társadalombiztosítási juttatások növelése. (forrás)

argumentum ad misericordiam (szánalomra apellálás): a hallgató vagy olvasó részvétére, szánalmára vagy bűntudatára épít. (forrás)

argumentum ad populum (“közvélekedésre hivatkozás”): nem a vita tárgyára épít, hanem az állítás általános elfogadottságára hivatkozik. Példa: Mindenki tudja, hogy… (forrás)

argumentum ad temperantiam (“az egyensúlyozgatásra alapozó érvelés”): a konkrét érvektől függetlenül a vitában a két szembenálló álláspont közötti kompromisszum a helyes. (forrás)

hamis dilemma: úgy állítja be a vitát, mintha csak két alternatíva létezne, mikor valójában több, nem mérlegelt választási lehetőség is van. Ez a két alternatíva legtöbbször a lehetőségek skálájának két szélsősége. Példa: Ellenfelem az állami iskolák támogatásának növelése ellen szavazott. Nyilván nem tartja fontos kérdésnek gyermekeink oktatását. (forrás)

hazaáruló/kommunista/liberális/náci/stb. kártya: jelző indokolatlan használata vita közben. A kártya kijátszása alkalmas a vitában részt vevő fél megbélyegzésére, egyúttal a figyelem elterelésére annak valódi érveiről. Gyakorlatilag ultima ratióként funkcionálhat. (forrás)

Nirvána-érv: a valós eseményeket vagy lehetőségeket egy irreális, idealizált alternatívával vetünk össze. Ugyancsak Nirvána-érvként tartjuk számon az utópisztikus feltételezést, miszerint az aktuális problémára létezik tökéletes megoldás. Példa: A pepita párt elutasítja a szegénység felszámolásának megindítását célzó országgyűlési tervezetet, mert az nem tartalmaz biztosítékokat az összes szegénységben élő állampolgár helyzetének megoldására. (forrás)

vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás: az alany – anélkül, hogy a rendelkezésére álló tények ezt alátámasztanák – valóságként kezel olyasmit, melynek valóra válása számára pozitív kimenetellel járna. Példa: Németország és Anglia között soha többé nem kerülhet sor háborúra. (forrás)

secundum quid (“a dolog alapján”): elsietett általánosítás, a következtetést túl kicsi, vagy nem reprezentatív minta alapján vonja le. Példa: A bergengócok kedves emberek, hiszen a szomszédomban lakott egy nagyon kedves bergengóc. (forrás)

strawman (szalmabáb, torzított álláspont védelme, árnyékboksz): nem a másik fél álláspontját cáfoljuk meg, hanem annak egy szándékosan elbutított, eltorzított változatát, amit sokkal nehezebb megvédeni. Eközben persze azt a látszatot próbáljuk kelteni, hogy az eredeti érvet cáfoltuk meg. Példa: A: “Azokat az embereket akik csekély bűnöket követtek el hamarabb ki kellene engedni a börtönből.” B: “Ha kiürítenénk az összes börtönt, akkor az katasztrófához vezetne!” (forrás)

szerencsejátékos tévedése: informális érvelési hiba, ami szerint egy esemény valószínűsége függ a korábbi hasonló, tőle független események kimenetelétől. Példa: Ha háromszor egymás után írást dobtunk, nagyobb a valószínűsége, hogy negyedszer fejet dobunk. (forrás)

petitio principii (“alapkérdéshez folyamodás”, körkörös érvelés): a következtetést a feltett bizonyítandó állítás igaznak feltételezésével igazolja. Példa: A világunkban tapasztalható komplexitás csakis egy természetfeletti erő intelligens tervezése révén jöhetett létre, a Teremtő létezése tehát bizonyított. (forrás)

cum hoc ergo propter hoc (“vele, tehát miatta”): az érvelő feltételezi, hogy ha az egyik esemény a másikkal összefüggésben következik be, akkor közöttük feltétlenül ok-okozati összefüggés van. Példa: A mikrohullámú sütőnek nem csak hogy káros hatásai nincsenek, hanem kifejezetten jót tesz: egyértelmű kapcsolat mutatható ki egy országban a várható életkor, és az egy főre jutó mikrohullámú sütők száma között. (forrás)

post hoc ergo propter hoc (“utána, tehát miatta”): az érvelő feltételezi, hogy ha az egyik esemény a másik után következik be, akkor közöttük feltétlenül ok-okozati összefüggés van. Példa: Nem tudom, mit csináltál vele, de akkor kezdtek bajok lenni az autómmal, miután kölcsönadtam neked. (forrás)

argumentum ad consequentiam (“következményekre hivatkozás”): nem a vita tárgyára épít, hanem a vitatott álláspont (nem)kívánatos következményeire utal. Példa: Az emberek fognak tudni fénysebességnél gyorsabban is utazni, mert így eljuthatnak a távoli galaxisokhoz is. (forrás)

csúszós lejtő vagy csúszka-érv: informális érvelési hiba, amely egy lépésnek megállíthatatlan, egyre növekvő következményeket tulajdonít. Példa: Aki húst eszik, nem tiszteli az állatokat. Aki nem tiszteli az állatokat, nem tisztel semmilyen élőlényt. Aki nem tisztel semmilyen élőlényt, előbb-utóbb gyilkolni kezdi az embertársait. Végül teljesen kiirtjuk egymást. Ezért nem szabadna senkinek húst ennie. (forrás)